Nem mintha túl szégyenlősek lennénk, titkolnivalónk sincs és semmit sem rejtegetünk, illegális dolgot sem művelünk, na de azért mindennek van határa...
Szeretnék végre úgy kilépni a saját udvarunkra, hogy nem látom a leselkedő pillantásokat és nem azt kell kémlelnem, hogy éppen most elöl a virágoskertnél les-e a feljelentgetős unatkozó szomszéd bácsi és néni -mert mindketten roppant kiváncsi természetűek, ami még önmagában nem is lenne olyan szörnyű, de ez párosul náluk a végtelen rosszindulatúsággal és időnként ezt ki is fejezik egy-egy odavetett trágár mondattal is- vagy hátul, a veteményeskert szélén állva, kapálást imitálva kukucskál, vagy a tó mögötti góréjuk lécei között leselkedik szöszmötölést és gyanús hangokat hallatva.
De folytathatnám tovább is, mert a melléképületükön lévő kisablak mögül is rendszeresen hallunk halk neszeket, amikor az udvaron tartózkodunk. És még ki tudja milyen módszer szerint gyűjtik be az információkat rólunk....
És üldözési mániánk sincs!!!
Elegem van! Egy kicsit szeretnék rejtőzködni most már. Olyan nagy kérés, hogy a saját telkünkön egy kis nyugalmunk legyen?
Védekezünk. Ugyan nem elég hatékonyan, mert a ma délutáni kerítésre drótozott nád csak a kapálásimitálós leselkedés ellen véd, a virágoskertes, a górés és a kisablakos kukucs ellen nem.
Most akkor az egész telket körbenádazhatnám, már csak a szépérzékemet is megnyugtatva, mert a tó mögötti melléképületeik nekik még ramatyabb állapotban vannak és amellett, hogy piszok rondák, az övék még életveszélyesek is.
Na de égig érő kerítést azért nem emelhetek! .jpg)
Utolsó kommentek