A tó építése férjem fejéből pattant ki, mikor egy szombati, program nélküli napon azon méláztunk, hogy mit is csináljunk. Na, nem mint ha ne lett volna dolgom (ami ugye egy családi háznál, két gyerek mellett elképzelhetetlen), de mégis úgy éreztük, valamit tenni kell.
Mit csináljunk kérdésemre párom néhány másodperc gondolkodás után, csillogó szemekkel vágta rá:
- Építsünk tavat!
Igen hülyén nézhettem rá, nem is igazán hittem a fülemnek.
– Miiiii????
- Nem úgy van az!
- Azt se tudjuk, hogy kell csinálni…
- Mi kell hozzá…
- Semmiről nincs fogalmunk se…
- És egyébként is… ki mondja meg nekünk, mekkora „gödröt” ássunk, és egyáltalán… milyen mélyen?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak a fejemben. Na, jellemző, ez vagyok én. Mindenen aggodalmaskodó, részletekben elvesző, kétszer-háromszor átgondoló ….
- Megoldjuk! – válaszolta a párom, és azzal az elánnal már húzott is el a legközelebbi barkácsáruházba. Azért nem tudtam megtagadni önmagam, mert amíg ő készülődött, addig a gép elé vetettem magam, és letámadtam a tóépítős oldalakat. Hát mit mondjak, így tizenöt perc alatt nem lettem sokkal okosabb, de azért arra jó volt , hogy megtudjam, ha tavat akarok a kertembe, készüljek fel arra, hogy ezentúl a békák lesznek a szomszédaim.
Az áruházban megvettük a szükséges dolgokat, aztán egy ismerősünkkel,- aki rendszeresen segít nekünk a kertészkedésben-, nekiálltunk „tócsát” építeni. Kitaláltuk, hol legyen, egy madzaggal kijelöltük a formáját, az ismerősünk pedig kiásta.
Minden így kezdődött:
Ilyen lett a növényekkel benőtt tavacska:
Nemcsak a békák vendégeskednek nálunk, hanem idejönnek a nagy melegben inni a madárkák, és a szitakötők is rendszeresen elbűvölnek minket.
Párom nyári estéken magához húzza a kissámlit, a tó széléről eteti az aranyhalakat. Gyakran mondja viccesen a kollégáinak: - Lemegyek a tóra!
Utolsó kommentek