Sweet home

 Hosszú, hosszú... na de érdemes végignézni !!!

Vannak nekem mindenféle mániáim. Gondolom nem vagyok ezzel egyedül. Kosármánia:

És ez csak egy része a lakásban fellelhető fonott kosaraknak.

Erről eszembe jutott Gombóc Artúr: kerek csokoládé, szögletes csokoládé, töltött csokoládé.... Jöhet minden mennyiségben.

Lányaim szerint rendmániás vagyok. Szerintem nem, csak nem érzem jól magam amíg kupi van.

Ma (is) kitakarítottam. Végigtörölgettem az egész lakást...későn vettem észre, hogy a portörlő helyett a wc tisztító rongyommmal...  grrrrrr.... Kezdhetem előlről....domestos...

Ja...ha már a wc-nél tartunk.... legutóbb fémzsalus wc ülőkét vettünk, nem műanyag zsalusat (vagy mi), mondván az talán jobban bírja... Nem bírja jobban, eltörött.
És fa ülőkét műanyag helyett....az ülőke lecsapódott, a súlyától a budi eltörött...(na jóóóó, csak megrepedt...de ronda...)

És egy darabig úgy is marad, mert rohadtul nincs most kedvem budit robbantani. 
Majd legközelebb ilyet veszek:

 
Mondom én, hogy FOSTALICSKA ez a mai nap!

 
Hátha használ az átok ellen, űzöm a rossz szellemeket... rámfér.

Kicsilány felkapott szlengje: fostalicska  :-0   Na, ilyen napjaim vannak mostanában... talicska nélkül...(azzal együtt is egy és ugyanaz a jelentése)

Ennyit a harmóniáról...

Talán lesz majd másképp, de most ez van.

(Vívódtam nagyon kire is tartozik ez, betegyem-netegyem ezt a posztot, na de ez is azénéletem, magamnak is írok  vagy mi a szösz, és ha csak szépet jót, na az se volna igaz, akárhogy szeretném. Pedig deszeretném!)

 
Télen... 

Készülünk...























Sajátkezűleg...

  Mégiscsak eladó a kis ház.

  Még keressük új gazdáját, aki ugyanúgy szeretni fogja, ahogy mi szerettük, olyan örömmel szépítgeti, ahogy mi tettük.





















 Remélem hamarosan gazdára talál!

  
 Vannak dolgok amin nehezen tudunk változtatni. Vagy nehéz elképzelnem, hogy tudunk változtatni rajta...

Pedig jó lenne...

Szeretem ezt a kis házat amiben lakunk. Ugyan nem egy palota, nekünk mégis az, nem nagy alapterületű, mi mégis úgy alakítottuk ki a beosztást, hogy négyünknek teljes mértékben megfeleljen. Persze ha a pénztárcánk vastagabb lenne, megvalósítottam volna azt a rakás elképzelésemet, ami csak gyűlik a fejemben és még szebb, még jobb otthonunk lehetne.

Nem vagyok elégedetlen... csak mindig vágytam a harmóniára, a szépre, a jóra, az igazra, az őszintére, a szeretetre, a családra... fontosak ezek a dolgok.... nagyon.

De most ha tehetném, mennék....

Egy nagyvárosból költöztünk jó pár éve ebbe a községbe (megyeszékhely közelébe) és akármennyire imádom a kisházat, bizony visszavágyom a városba...De panelba már nem tudnék élni....És akármennyit költöttünk a házunkra bizony az árán már csak azt tudnánk venni, mert itt falun nagyon áron alul lehet csak eladni...

És sajnálnám nagyon, szivünk, lelkünk, minden pénzünk benne van. Ha elguríthatnám a városba, megtenném.... De így....

 Csak nagyon lassan haladunk, ki tudja mikor készül el teljesen a teraszunk, de nem bánom, mert már most is kihasználjuk így félkész állapotban. A burkolatok és a tető még várhat, mert előbb a kisterasz gerendáit szerezzük be amit utólag ötlöttünk ki, mert a bejárat elé is szeretnénk egy kisebb fedett szélvédőt.

 Most csak egy pár képet mutatok, mert még rumlis minden, nem ez a végleges állapot. 























Itt még pácolás előtt...
























Gesztenyepáccal lekenve...

  Nem mintha túl szégyenlősek lennénk, titkolnivalónk sincs és semmit sem rejtegetünk, illegális dolgot sem művelünk, na de azért mindennek van határa...

 Szeretnék végre úgy kilépni a saját udvarunkra, hogy nem látom a leselkedő pillantásokat és nem azt kell kémlelnem, hogy éppen most elöl a virágoskertnél les-e a feljelentgetős unatkozó szomszéd bácsi és néni -mert mindketten roppant kiváncsi természetűek, ami még önmagában nem is lenne olyan szörnyű, de ez párosul náluk a végtelen rosszindulatúsággal és időnként ezt ki is fejezik egy-egy odavetett trágár mondattal is- vagy  hátul, a veteményeskert szélén állva, kapálást imitálva kukucskál, vagy a tó mögötti góréjuk lécei között leselkedik szöszmötölést és gyanús hangokat hallatva.
 
De folytathatnám tovább is, mert a melléképületükön lévő kisablak mögül is rendszeresen hallunk halk neszeket, amikor az udvaron tartózkodunk. És még ki tudja milyen módszer szerint gyűjtik be az információkat rólunk....

És üldözési mániánk sincs!!!

Elegem van! Egy kicsit szeretnék rejtőzködni most már. Olyan nagy kérés, hogy a saját telkünkön egy kis nyugalmunk legyen?

 Már attól is rosszul vagyok  és sikítva menekülök amikor a tévében jön Ásóka, a körömgomba és vidáman nyitogatja a lábujjkörmöt. Egyszerűen nem tudom végignézni és nemisakarom.

 





Nagylány lábujjkörmét nem nyitogatja Ásóka, mert nem gombás, egyszerűen csak belenő a húsába iszonyú fájdalmat okozva ezzel. 

Tegnap már másodszor operálta le az amúgy nagyon kedves-rendes lábkínzó doki lézerrel, amit szintén képtelen vagyok végignézni, -és bár ott vagyok én is nyugtatni, simizni közben a csajszimat, mert akárhogy érzéstelenítik az bizony egy gyulladt testrésznél FÁÁÁJ- nemúgy mint Apci, aki végigasszisztálta a műtétet.

Piszokul sajnálom a gyerekem ilyenkor és ha átvállalhatnám akkor százszor inkább nekem, mint neki.

Rohadt benövés!

  Mert ha meleg van akkor nekem a vízben a helyem!- mondja nyaranta Apci, és ezzel a mottóval indultunk neki a köcsögvadászatom után a medencevásárlásnak. (Ehhez képest egyedül ő nem merészkedett még be a vízbe)

Már annak a  kigondolása sem volt egy egyszerű feladat, hogy az udvar mely pontjára állítsuk fel, mert a tereprendezés nálunk még várat magára, amíg a romos és csúf melléképületeket le nem bontjuk és így szinte lehetetlen volt találnunk egy viszonylag vízszintes terepet.
 

 A hétvégén beszerzőkörútra indultunk Apci meg én, csajok szintén, de ők ruhavásárlási lázban égtek.
 
  Persze hogy a teraszhoz néztük ki a burkolatokat, amit még nem vettünk meg, mert előbb a vakolatot kell kijavítani, mivel az előző kutyaóltető bontásakor az is megsérült. Meg aztán a  korábbi átalakításkor ablakot, erkélyajtót pakolgattunk át és akkor nem végeztük el a javításokat azzal a megfontolással, hogy majd ha a terasz épül, úgyis kell vakolni. És ugye duplán minek költsünk rá.

 Na de ha már burkolatot néztünk akkor nekem a barkácsáruház kertészeti részlegét is meg kellett látogatnom és nem jöhettem haza köcsögök nélkül.
 








 

Ma tizennégy éve annak, hogy megszületett Kicsilány. Boldogságos szülinapot kívánunk!!!

                                                                                                        
 Ezek a képek tavaly készültek, Nagylány kapta lencsevégre, és Ő vagy ügyesebb nálam vagy kint a természetes fénynél szépen lehet fotózni a géppel, és a mi masinánk csak szabadégalattszuperáló-gép, de ezek a fotók szerintem gyönyörűek.

 

 
  Végignéztem a blogomba biggyesztett képeim és valahogy nem vagyok elégedett. Vagy én vagyok tapasztalatlan a fényképezésben, vagy a fotómasinám nem elég profi gép. De szerintem is is.

  Na az tuti, hogy nem veszünk új gépet, mert  kettő is van, nem azért, mert nagyzási mániában szenvedünk, csupán csak olyan mázlink volt, hogy egy internetes oldalon regisztráció után nyerte az egyiket Apci, a másikat vettük. Naná, hogy a vásárlás után egy héttel tudtuk meg a jó hírt, hogy szerencsénk volt és boldog tulajdonosai lettünk a masinának.

 
  Próbálgatom a gépet nappali fényben, szürkületben, esti megvilágításban, kattintgatok, de valahogy nem az igazi. Nem olyan szépek a színek (a lakásban fotóztam este) ha vakuzik túl fényes, ha nem, sötét, szóval nekem semmi se jóóó.

 A tegnapi termésből egy-két kép, délutáni fények borús időben:

Kicsit homályos.


Itt például nem látszik, hogy a kanapé mögötti fal, az ablakos olivazöld színű...

 Jöttek. Csapatostul. Galád módon csipkedték a cseresznyefán a friss, ropogós gyümölcsöt a seregélyek, amit a csajok alig vártak, hogy beérjen.

 Szomszédasszony saját fája alatt állt lesben ma egész nap, mert az ő fáját is megtámadták az éhes madarak, elmondása szerint két áldozata volt a sörétes puskájának.

 Tegnap mindenki rájárt a fára legelni, a kőműves, a kőművessegéd, a sofőr, aki a betonzsalut hozta ki hozzánk, mert kitaláltuk, hogy a bejárat elé is építünk egy kis szélfogót, és persze neki is ízlett a cseresznye, a tüzépesgyula, aki a sódert szállítmányozta haza, ma pedig egész korán megszállták a fát a seregélyek, és a feketerigó is szereti.



















 Hát szedtem a csajoknak egy szatyornyit és most a táncparketten, a kerti kiülősön terpeszkedve egy tálból cseresznyézünk...

 
Belejöttem a tervezgetésbe, ugyan még nem tudom a burkolat milyen lesz a kinti táncparkettünkön, mert ugye amit szeretnék, a trópusifa burkolat az nem megy, mert iszonyúdráganekünk, de a berendezés már a fejembe van. 

 Tervezem, hogy hamarosan meglátogatjuk a kedvenc lakberendezési áruházunkat, azt a svéd összeszerelőset, ahol imádok még nézelődni is, nemhogy vásárolni és ahol még finomakat is lehet enni, na és nálunk ugye ez nem elhanyagolható szempont.

 Azt hiszem ezeket mindenképp megvesszük:

           
Ebből csak a zöld jöhet velünk...















És a lakásba is kell még pár apróság, de inkább most csak a teraszra költünk.
Így is a virágok és a kaspók egy vagyonba kerülnek majd, a leandereimen kívül nincsenek dézsás növényeim, mert eddig ugye nem volt hova tegyem.