A tegnapi elegemvanmindenkibőldeleginkábbmagamból hangulatom mivel fokozni már nem lehetett, ezért aztán úgy döntött, hogy magától tovaszáll. Na jó, nem igaz, kellett hozzá egy icipici segítség. Ugyan a szolizás elmaradt de a vásárlásba belevetettem magam. Nem. Nem az IKEÁ-ban. De én kicsivel is beérem. (Ideig-óráig).
Apci megszánt és mivel amúgy is volt egy csomó ügyintéznivaló Ő és én, meg Nagylány és Kicsilány összepakoltuk magunkat és beszereztük a szükséges dolgokat megtépázott lelkem felvidítására, úgymint: 1 darab fekete nadrág Kicsilánynak, mert azt már régóta szeretett volna és soha nem kaptam a méretében, 3 darab póló Nagylánynak, mert nadrágot szeretett volna de azt nem kaptam a méretében, 1 darab röpilabda akit a csajok Beninek neveztek el, és Sári párja lesz (Sári egy fehér-lila pöttyös labda), 1 darab szabadidőruha Nagylánynak (ami pofátlanul rohadt drága volt és amit vérben úszó szemekkel dobott oda a pultra a pénztáros nekem, miután meg mertem kérdezni: Jaj, elfelejtettem átnézni nem hibás-e vagy nincs-e kiszakadva valahol, ugye vissza lehet hozni kicserélni, ha így járnék vele? A dörgedelmes válasz: Neeeem, nem lehet!!! Biztos, hogy nincs elszakadva! Mindezt olyan pillantásokkal és hangsúllyal fűszerezve, hogy az ember egy undorító nyálkás pondrónak érezze magát. Na neee...! Ezt az örömet nem szerzem meg neki. És a következő pillanatban egy középkorú hölgy a fejem felett érdeklődve kérdezte meg, hogy: visszahoztam ezt a pólót, mert nagy lett, kicserélhetem?... majd elvonult kissebb méretet keresni és újfent bekérdezett a pénztárostól: ebből a kisebből csak ez az egy van?... mert ez meg ki van szakadva. Na itt éreztem egy kis elégtételt, mert a csajnak ettől kezdve valamiért rángani kezdett a szája széle és egyre sunyibban nézett rám :-)), ... és 1 darab bélyegző Apcinak aki már rég szerette volna, hogy elkészüljön.
Na és akkor tudtam, hogy most... most eljött az én időm, én jövök. De nehogy azt higgye bárki is, hogy őrült tempóban megcéloztam a plázát, vagy rohantam a legközelebbi butikba felvásárolni a most divatos lila és sárga felsőket, vagy a cipőbolt ajtaját téptem fel lélekszakadva, hogy vegyek magamnak a rongyossá taposott házipapucsom helyett egy dögös darabot..vagy a trottyos, kifakult otthoni játszónadrágom helyett egy csini joggingot, hogy aztán Apci nehogymá kiábránduljon belőlem....áááá...áááá...nehogy asziggye' valaki is. Nem. Az nem én vagyok.
Én az vagyok aki ilyenkor bemegy a virágüzletbe és nem tud úgy kijönni onnan, amig egy gyönyörűséges, szépséges virágot magához ne ragadna, de inkább kettőt vagy ha hármat, az mégjobb. Én az vagyok, aki ha meglát egy kovácsoltvas gyertyatartót vagy egy szép színes mütyürkét, akkor dobogó szívvel pakolja be a kosárkájába.
Tegnap sem történt ez másképp. Így lettem gazdija három kis korallvirágnak és hozzá illő kis "köcsögnek", amit a lányok csak otthon láttak először, mert amig én vásároltam, addig Ők a Mekiben falatoztak. És azt se higgye ám senki, hogy amikor meglátták és mind a ketten egyszerre kiálltottak fel, hogy: pfúúújjjj, de ronda nyanyás, Anya! (mármint nem én ronda nyanyás, hanem a "köcsög" ronda nyanyás), akkor nekem egy pillanatra is el tudták rontani az örömöm. Neeeeem, nem tudták elrontani. Mert szerintem nem nyanyás, hanem country, és hosszan ecsetelni kezdtem, hogy ez a stílus milyen jól megy a pácolt fenyő bútorainkhoz, meg hogy ez ilyen "vidékies" stílus meg hogy izé....De ők kerek-perec kijelentették, lehet hogy country, de attól még nyanyás. Na jóóóó, akkor legyen nyanyás country....Nekem akkor is tetszik.
Szóval azóta sincs lila és sárga felsőm, még mindig rongyos a házipapucsom és trottyos kifakult a játszósnadrágom...de kit érdekel, hiszen ott csücsülnek a konyhaablak párkányán a nyanyás country "bádogköcsögjeim". Ja, és a pénztárosnő különben is, bekaphassa'. De nem bántom, mert a lelke mélyén jól elrejtve biztos rendes ám ő, csak lehet, hogy olyan napja volt, mint nekem tegnap, mikor még ideggyenge vérengző pitbullka voltam.
Fűszernövény-óvoda
(Amit Apci meglepetésnek vett nekem, mert pár napja azt találtam mondani, hogy szeretnék fűszernövénymagot vetni, de sehol nem találtam magot ahol éppen jártam, és Ő gondolt rám. Mindig is figyelmes volt. Hát nem aranyos? Én is meglepem hétvégén valamivel, amit most ide nem írok le, hátha ráakad.)
Utolsó kommentek