Kicsilány korcsolyával való ismerkedése után, mikor a baleseti ambulancián találkoztunk a kedves, fiatal, egyébként teljesen ismeretlen Dokibácsival, meglepődtem és csodálkoztam. Mikor elkészült a röntgenfelvétel Kicsilány térdéről, és a Dokibánk elmondta, hogy törés nincs, valahogy szóba került, hogy hivatalosak vagyunk az ortopédiára is, mert az iskolai szűrés alkalmával megállapították, hogy a leányzónak gerincferdülése van, és ezért beutalták vizsgálatra...
Sajnos sok-sok rossz tapasztalatom van a Doktorokkal, 13 év alatt volt szerencsénk rengeteg hozzá nem értéssel, sumáksággal, nemtörődömséggel, anyagiasságal és ezzel együtt nemtörődömséggel, flegmasággal stb...és még sorolhatnám. ( Nem akarok általánosítani és remélem senki nem sértődik meg, biztos vagyok abban, hogy vannak becsületes, emberséges és nagy szakmai tudással rendelkező orvosok is, de sajnos én Kicsilány születése óta szinte csak az ellenkezőjével találkoztam. (merthogy egy veleszületett betegség miatt sajnos több kórházat is megjártunk, a mai napig ellenőrzésre járunk, és csak sokadik próbálkozásra sikerült egy lelkiismeretes doktornőt találnunk, aki végre meg tudta mondani, hogy egyáltalán mi a betegsége és azóta is Ő a kezelőorvosunk.)
Éppen ezért döbbentem meg, mikor a Dokibácsink felajánlotta, hogy az ortopéd kollégáját megkérdezi milyen időpontban menjünk, és ha odaértünk keressem előbb meg, aztán szól a kollégának. Sajnos azonban nem sikerült akkor a vizsgálatot megejteni (de ez nem Dokibá hibája), ezért aztán megegyeztünk hogy én egy megbeszélt időpontban fogom hívni újabb időpont miatt, de eléggé kiszámított az ideje, mert hol vizitel, hol a műtőben van, vagyis nem mindig tud telefonhoz jönni. A megbeszélt időben hívtam, telefon kicsörög, aztán hangposta jelentkezik, hangpostával nem akartam beszélni, gondoltam később próbálkozom. Már éppen hívtam volna újra amikor csörög a telefonom és dokibá a vonalban, már mondja is az új időpontot.
Szóval mondom, meglepődtem, természetesen ezt nem várom el egyik orvostól sem. Annyi rosssz tapasztalat után ilyennel is találkoztam...ritka, mint a fehér holló.
Azon gondolkodtam, hogy ez a segítőkészség a fiatal, kezdő Dokibánál vajon az évek múlásával is megmarad-e.
Utolsó kommentek