Csajok másfél hétig itthon lóbálták a lábukat, szerintem kifejezetten hasznosan töltötték a tavaszi szünetet, mert évek óta állandóan a szobába poshadnak a gép előtt, mint a panelgyerekek. Idén nem tudom mi történhetett velük, (vagy talán mégis, szerintem az idei év legjobb beruházását sikerült megejtenünk a nagyonnarancssárga barkácsáruházban, mikor csakegykisnézelődőskörútra betértünk a minap, és ha már ottvoltunk és én megláttam azt a napozóágyat amit már tavaly kinéztem magunknak és akkor túl drágának bizonyult, most lecsaptam rá, mindjárt két darabra, 100%-os a kihasználtsága) egyre többet vannak az udvaron, ami náluk akkora nagy szó, hogy el sem tudom mondani.
Szerencsére a szünetben nagyon szép idő volt, így vagy a napozóágyban töltötték az idejüket vagy labdáztak, olvastak, cicákat abajgattak, (dúl a love a macskáknál, és hát milyen érdekes tanulmányozni a szerelmi életüket, hihihi, teccikisám nekik), a lényeg, hogy sokat voltak levegőn. Azóta a napozóágy a sláger, még a hintaágyunkat sem hoztuk elő a sufniból, nem is hiányzik senkinek a családból.
(Itt a csajok lelazultak, nem szeretik ám mutogatni magukat)
.jpg)
A korai kelésre sem volt gondjuk, annál nehezebb volt a ma reggeli ébredés (Nekem 5 órakor, csajsziknak fél 6-kor), nagyon nehéz visszarázódni a hétköznapokba. Szerintem engem viselt meg a legjobban, nyomi fejjel közlekedek egész nap, mint egy zombi, álomkórosan, ködös aggyal főztem meg az ebédet.
Nekik probléma inkább csak annyi, hogy mi a fenének kell még áprilisban is suliba járni, és húsvét hétfő után már egyre többet hallottam szidni a felmenőit annak, aki ezt kitalálta.
Remélem ma korán ágyba tudom küldeni a csajokat és engem sem kell este ringatni.
Utolsó kommentek