HTML

Bemutatkozás

Meggyőződésem, azért születtünk erre a világra, hogy harmóniában, szeretetben, boldogságban éljünk. Én is erre vágyom. Ezt kívánom a családomnak és minden embernek. Amolyan lakberendezős, csinosítgatós, szeretgetős, családos és főzőcskézős blog.

Duma-szoba

Utolsó kommentek

  • Myller: Ez a kép... :D Nálunk műanyag van, de ilyen extrán nehéz és már kilazult a csavar a súlya miatt, meg se lehet húzni rendesen, szóval izeg-mozog össze-vissza. Okozott már kellemetlen perceket rendesen: pl. hasmenés előtt, szinte ráugorva a WC-re. Félrecsúszás, végül pedig takarítás lett belőle. :S :D (2010.02.20. 08:27) Budifrász
  • piroskaesfarkas: Nagyon köszönöm a pác színt!!!!:-) (2009.08.26. 18:28) Itt tartunk...
  • Chatrine: Szia! Kérdeztél a leanderrel kapcsolatban. Nekem rózsaszín van és dupla szirmú. Napon van és néha dobál le leveleket, de nagyon fejlődik. Gondoltam, hogy az idősebb ágakat vissza kellene metszeni, hogy még bokrosabb legyen. De akkor sajnos a virágözön elmaradna a metszés miatt. Bordót még nem lá... (2009.07.23. 21:36) Itt tartunk...
  • Utolsó 20

Őket szeretem olvasni

Most ez jutott eszembe...

2009.04.17. 12:50 Sweethome

 

 Ha már blogot gyártott nekem az én okos Nagylányom, akkor tartozom magunknak annyival, hogy vezetem is. (Nem kényszer ám, sőt :-)... inkább már függő kezdek lenni), merthogy Nagylány lepett meg vele, ő regisztrált, magamtól nem indultam volna neki...
 Mert rajtuk kívűl kit érdekelhet az én kis életem és én nem is tudok ám jól írni, és biztos unalmas lesz, meg miről, meg izé... gondoltam. 
 Ebbéli félelmeimre Nagylány felháborodva kapásból vágta rá: Anya, te olyan buta vagy! (na jó, bevallom azt mondta: te olyan hülye vagy, de ezt ő szeretetből ám, nem szemtelenségből, mert ő egy imádnivaló, jólelkü kisNagylány) Méghogy te ne tudnál jól írniii??? És ekkor komoly sértettséget láttam a szemében, mert mindig azt feltételezi rólam, hogy én tudok mindent a legjobban, legügyesebben, legszebben, leg... leg... leg...A kis drága, kicsit sem elfogult ám :-) Jaj, úgy imádom őket...
  Mikor még tojáshéj volt az alsó fertályamon két vagy három alkalommal próbálkoztam ám  a naplóírással és annyira érdekfeszítő volt, hogy kábé ilyen színvonalon írtam: ma péntek van, reggel felkeltem, iskolába mentem, egy órakor hazajöttem, leckét megcsináltam, este megfürödtem és lefeküdtem. Na így...még jó, hogy nem tört bele az ujjam! Amikor két hét múlva visszaolvastam mindig abbahagytam, mert minden oldalon ez szerepelt, csak a napok változtak mindig, hétfő után kedd, szerda, stb...Ja, és állandóan attól rettegtem, hogy valaki elolvassa a naplómat, mer' abba aztán akkora titkok voltak...
  Azt nagyon de nagyon sajnálom, hogy mikor az én drága csajaim pirinyók voltak, nem dokumentáltam a fejlődésüket, mert olyan jó lenne visszaolvasni az akkori történéseket, érzéseket stb. Olyan ám mintha tegnap lett volna, pedig azóta elreppentek az évek, és jó lenne arra is pontosan emlékezni, hogy mikor bújtak ki a fogacskáik, mikor mondták ki előszőr, hogy Anya, mi volt az első vers, amit el tudtak mondani, milyen "aranyköpéseik" voltak... mert bizony az ember felejt, még akkor is, ha azt hisszük erre mindig emlékezni fogunk.
  Ha Kicsilány és Nagylány kismami és anyuka lesz, én is gyártok nekik meglepiből blogot, nehogy úgy járjanak, mint én, hogy évek múlva sajnálják a le nem írt emlékeket.
 

Szólj hozzá!

Címkék: blog emlékek napló életem

A bejegyzés trackback címe:

https://colors.blog.hu/api/trackback/id/tr991070660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása