Már akkor sem értettem mikor ideköltöztünk milyen logikával építette az elöttünk itt lakó öreg Bácsika, merthogy ő tákolta össze, úgy hogy kábé egy tenyérnyi helyen lebetonozta, (jóóó, inkább fenéknyi) majd ilyen-olyan vasszerkezettel megoldva lefedte, szóval randa, de nagyon, úgyhogy biztos nem mutatom itt meg (estleg biggyesztek majd egy előtte utána képet). Gyanítom a Bácsika a teraszt csak lomtárnak használta...

Inkább kutyaól jellege van, tényleg a Tacsink lakik ott, a négy cicával együtt, másra nem is igen alkalmas, mert még a kerti kiülős se nagyon fér el rajta, ezért ha szépen süt a nap inkább kicincálom a fűbe, ahol nemcsak haspréselős fenékbehúzós összalapulós állapotban lehet leledzeni rajta.

 Mi viszont szeretnénk kiélvezni a nyári grillezések, bográcsozások alkalmával (is) a fedett teraszt (csak azok a dög szúnyogok ne szívnák a vérünket és az utálatos legyek ne lennének), amiről olyan sokat álmodoztam, hogy most már muszály megvalósulnia. Sokáig gondolkodtam megírjam-é az én nagy örömömet előre a medve bőrére, vagy várjak a megvalósulásig, nehogy elkiabáljam magam. 

 Szeretem a természetes anyagokat, a fát, a követ, a mediterrán és a vidékies stílust. Képzeletemben már rég megszületett az a ház a terasszal, gyönyörű kerttel, ahol élni szeretnék a családommal. Addig is ezt a házikót szépítgetjük, pici apró lépésekkel haladva, mert nem megy minden egyszerre.

 Most éppen agyalok, osztok, szorzok, számolok, tervezgetek, rajzolgatok, neten nézelődök, mert úgy néz ki, hogy végrevégre kibővítjük a teraszt. Anyagok nagy része beszerezve már éppen nekiálltunk volna az alap kiásásának, mikor a netes böngészésem alkalmával azért rákerestem, kell-e bővítésre is építési engedély. Hát kell! Teljesen kész vagyok, lelombozódtam. Most akkor mikor lesz nekünk teraszunk??? 
Tudom mindennek megvan a rendje és ha szabály, akkor szabály, de mi egy olyan csendes kis utca majdnemvégén lakunk, ahol nem jönnek-mennek az emberek, és a kutyát se érdekelné mit építek az udvaromban és főleg van-e rá építési engedélyem, és ebben a községben mindenki így építget magának a kis portáján, de... a szintén öreg kedves szomszéd feljelentgetős fajta...mert rosszindulatú vagy unatkozik, vagy egyszerre mindkettő, vagy mittudomén, de az biztos, hogy ráér, mert az utcában majd az összes lakót felnyomta már valamiért az Önkormányzaton.

 Apci felhívott egy tervezőt....kedden találkoznak...várunk.

 És örülök, hogy végre kiírtam magamból, mert két napja csikicsukizok itt a posztommal, hogy berakjam, ne rakjam, mert most még írni se volt kedvem, és ilyenkor nem is tudok, és azt is százszor átfogalmazom, mert úgy rossz ahogy van. Annyira letörtem, elment a kedvem mindentől! Most megyek és kitalálom mi a rosszban is a jó. Jó az, hogy lesz terasz. Rossz az, hogy nem  most azonnal, várni kell. Jó az, hogy nem adunk okot a szomszédnak, hogy feljelentgetőset játszon velünk. És pont.
...Most se lett jobb kedvem!....