Sweet home

 Vasárnap délutáni szunyókálásából ébredt, mert akaratlanul átadtam neki a kórságot és most Apci szenved a torokfájással, ezért ledőlt egy kicsit, majd elaludt. Első útja az udvarra vezetett, hogy elszívja a bűzrudat, (nálunk csak kint lehet dohányozni, a lakásban szigorúan tilos), és az éppenhogycsaklebetonozott teraszon ez a kép fogadta:
 



















Már meg sem lepődött, hisz ismer, csak kicsit röhögött ki, mert nem is én lennék, ha meg bírtam volna állni, hogy ne próbáljam oda a még féligkészteraszunkra a frissen szerzett növényeket.
 
Szerintem Apcira is ráragadt a növényimádatom, mert már Ő is (értitek? Ő, pedig az nagy szó ám) azt tervezgeti milyen növények lesznek a teraszon, ezt a kicsi tuját és a buxust is Apci hozta haza nekem.

Még a kaspókat meg kell vennem, de mondtam neki, azt bízza csak rám, nem mindegy ám, milyen köcsögben laknak a virágok, mert én mediterrános hangulatot szeretnék a teraszunkra.
 

A levendula is új lakó, a párja a tó mellett lakik.
















 Mindenki ájuldozik, hogy mekkoranagylett, a kőműves, a volt munkatársam, a barátnőm, és hogy táncparkett meg télen majd korcsolyapálya, pedig szerintem pontakkora  amekkora lennie kell, és az eddigi félfenéknyi kutyaól helyett most végre egy igazi, normális teraszunk lett.

 Mi csak két nap múlva, száradás után avattuk fel, a csajok  már labdáztak is rajta, bezzeg  a cicáink még a friss betont járták végig, miután a kőművessrác elsimította.


Macskalábnyomok.