Mert ha meleg van akkor nekem a vízben a helyem!- mondja nyaranta Apci, és ezzel a mottóval indultunk neki a köcsögvadászatom után a medencevásárlásnak. (Ehhez képest egyedül ő nem merészkedett még be a vízbe)
Már annak a kigondolása sem volt egy egyszerű feladat, hogy az udvar mely pontjára állítsuk fel, mert a tereprendezés nálunk még várat magára, amíg a romos és csúf melléképületeket le nem bontjuk és így szinte lehetetlen volt találnunk egy viszonylag vízszintes terepet.
A gödrös, lejtős talajt kiegyengettük homokkal, és leterítettük a fóliával...
Kiterítettük a medencetestet és kezdtük felengedni vízzel.
Csak folyt, csak folyt... 
....és besötétedett...
Aztán este tíz körül úgy gondoltuk, hogy majd másnap folytatjuk. Közben agyon paráztam magam, hogy mi lesz ha a négy cicánknak a medence falán esik jól majd karmokat élezni és már a rémképeket magam előtt láttam, ahogy az összes víz a tóba hömpölög, kimossa a halakat és a növényeket, elönti még a feljelentgetős szomszéd pincéjét is és hallgathatom a rikácsolását... Így szövögettem a szálakat, amíg a fejemben már egy horrorfilm képe alakult ki. Ezen aztán jól felhúztam magam és megállapítottam hogy én aztán nem vagyok normális.
Reggel még mindig egyben volt....
Levadásztam a fuldokló szárnyasokat, napközben többször is,(akárhányszor is kiléptem az udvarra, mer' ez micsoda szórakozás) és a csajok délután már a nem túl meleg vízben lubickoltak.
Utolsó kommentek