Mindíg is féltettem őket. Még a gondolatát sem tudom elviselni annak, hogy valami bajuk eshet. Szeretném hinni, hogy csak jó dolgok történhetnek velünk, hogy mindig süt a nap, öröm az életünk, de születésük óta itt van bennem az a marcangoló félelem, ami nem ereszt...pedig tudom, hogy a félelem negatív energia, és ha sokat agyalok rajta, ezzel bevonzom a rossz dolgokat. Azt gondoltam majd ha nagyobbacskák lesznek és már tudnak magukra vigyázni, múlik ez a fojtogató, szívetmarkoló érzés...
Néha már-már röhejes, idióta gondolataim vannak, mint például mikor pénteken Kicsilány bejelentette, hogy az osztállyal korcsolyázni mennek. Na, én azt hogy úúútálom. Ilyenkor válogatott baromságok jutnak eszembe és lelki szemeim előtt lebeg, amint Kicsilány elzúg a jégen és egy arra sikló szintén amatőr a korcsolyával átsuhan a kezén, ami az összes ujjacskáját amputálja, vagy esés közben eltöri a lábát vagy betöri a fejét, és persze az agyam ezeket a rémképeket még jól ki is színezi. Hát normális vagyok én? Próbálom elhessegetni magamtól a képeket és mondogatni magamban, hogy minden rendben lesz, de az utálatos gondolatok mindig visszatérnek.
Az igazság az, hogy betoji vagyok. Mindig is az voltam, már gyerekkoromban sem mertem kipróbálni a nekem veszélyesnek tűnő dolgokat és inkább a biztonságos távolból figyeltem mások milyen jól szórakoztak, ezért aztán egy csomó mindenből kimaradtam, amitől aztán szenvedtem rendesen. Ezért nem tanultam meg görkorizni, autót vezetni és (lehet röhögni, mert utólag én is azt teszem) 29 éves koromig biciklizni és úszni. Az utóbbi kettőt igyekszem duplán bepótolni és nagyon-nagyon élvezem. A többire még nem tudtam rászánni magam.(gyanítom azokat szintén élvezném)
Igyekszem a félelmeimet nem kivetíteni rájuk, ez nem mindig sikerül, de ők okosabbak nálam és ilyenkor elmagyarázzák nekem, hogy: Anya, azért, mert te féltesz, azért ne tiltsd meg nekünk, mert nem szeretnénk lemondani ezekről az élményekről. És igazuk van...
... Tegnap a baleseti ambulancián kötöttünk ki, mert Kicsilány korizásból sántítva jött haza,... hatalmas feketelila folt a bal térde alatt,... csakis merev lábbal tud közlekedni... Patella(térdkalács)törés-gyanuval röntgen,... Kicsilánynak lába piszkosul fáj,...hajlításra ordít,...anyja ideges.
Aztán a megnyugtató válasz, hogy nincs törés csak megzúzódott egy kicsit, borogatás, fastum gél és fásli a megoldás. Ezt megúsztuk.
Mondja már meg valaki, mi a fenének kell nekem agyalni??? Hmmm???
Utolsó kommentek