Sweet home

 Kupi van, minden feltúrva, szétpakolva, kipakolva, átrakva, járda feltörve, fél udvar beterítve, pedig még a sóder, cement még csak most érkezik, szóval háborús övezet az udvarunk, de ez nem panaszképpen ám , mert már nagyon vártam, na nem pont ezt a részét, hanem azt ami ebből lesz, most már hamarosan.
 Mert már kimérve, körbe félig nyolcvan centi mélyen kiásva, hogy aztán zsaluzni lehessen, aztán betonozni, aztán sorba a többi amihez nem értek de nemisakarok, csak élvezni a végeredményt. Úúúgy várom már.
 Közben élvezem a tervezgetés perceit is, számolgatunk, kompromisszumot kötünk, mert annyi mindent másképp szeretnék, de  tudom, addig nyújtózkodjak ameddig a takaróm...és ezért nem lesz pölö trópusi fapadló a burkolat, (hja kérem potom kétszázezerből se lenne meg) de lehet hogy még semmilyen burkolat egy darabig, csak a csupasz beton, majd meglátjuk, és keresgélem az ideális szinű fapácot, amivel majd a fenyőgerendát bemázoljuk, aztán "vitatkozunk" milyen korlát legyen, vagy mi a szösz a neve, mert én nem akarok apácarácsosat, más elképzelésem van, de Apcinak az tetszik (úgyis én döntök, csak még nem tudja, vagyis de, már megszokta, mer' nálunk én vagyok a lakberendező, ő meg a kivitelező és ezen a felálláson már nem változtatunk és utólag mindig bevallja, hogy jól van ez így, és punktum.) És azt is megbeszéltük, hogy nem cserép lesz a teteje, mert nagyon lesötétítené a szobát és én azt nem bírom, fénymániás vagyok, hanem ilyen átlátszós izé, ami ugyan ronda, de legalább pincét nem csinál a szobából.
 Na ez van most így hirtelen egy szuszra.