Kicsilány korcsolyával való ismerkedése után, mikor a baleseti ambulancián találkoztunk a kedves, fiatal, egyébként teljesen ismeretlen Dokibácsival, meglepődtem és csodálkoztam. Mikor elkészült a röntgenfelvétel Kicsilány térdéről, és a Dokibánk elmondta, hogy törés nincs, valahogy szóba került, hogy hivatalosak vagyunk az ortopédiára is, mert az iskolai szűrés alkalmával megállapították, hogy a leányzónak gerincferdülése van, és ezért beutalták vizsgálatra...
Sajnos sok-sok rossz tapasztalatom van a Doktorokkal, 13 év alatt volt szerencsénk rengeteg hozzá nem értéssel, sumáksággal, nemtörődömséggel, anyagiasságal és ezzel együtt nemtörődömséggel, flegmasággal stb...és még sorolhatnám. ( Nem akarok általánosítani és remélem senki nem sértődik meg, biztos vagyok abban, hogy vannak becsületes, emberséges és nagy szakmai tudással rendelkező orvosok is, de sajnos én Kicsilány születése óta szinte csak az ellenkezőjével találkoztam. (merthogy egy veleszületett betegség miatt sajnos több kórházat is megjártunk, a mai napig ellenőrzésre járunk, és csak sokadik próbálkozásra sikerült egy lelkiismeretes doktornőt találnunk, aki végre meg tudta mondani, hogy egyáltalán mi a betegsége és azóta is Ő a kezelőorvosunk.)
...és kiálhatatlan. Még mindig. Ezt már nem lehet a télre fogni, sem a vitaminhiányra. Tegnap este az egész család fejvesztve menekült előlem. Ha lehetne én is ezt tenném. Simán összevitatkoztam a legjelentéktelenebb marhaságon is, kb. két perc alatt kiürült a szoba ahol éppen tartózkodtam. Miért???? Nem akarom!!! Egy rúzsos pitbull lettem. (soha nem rúzsozom magam.)
...mint az aksi. Mióta tavaszért kiáltottam, azóta hűvös széllel visszatért a tél. Ez a hangulatomon is meglátszik. A minap nagyobbik lányom kérdésére többször is ingerülten válaszoltam és Ő már másodszor csattant fel: -Anya, olyan idegbeteg vagy! Pedig hogy utálom magam ilyenkor. Nem érdemlik meg, hogy türelmetlen legyek velük,mert minden elfogultság nélkül kijelenthetem, hogy nagyon jó gyerekek. (Azért néha az ellenkezőjét gondolom). Elgondolkodtam és be kell lássam, igaza van. Hetek óta érzem én, hogy szervezetem felélte a tartalékait, na nem a zsír-, hanem a vitamintartalékait. Eldöntöttem hát hogy vitaminkúrára fogom magam és persze a családomat is.
Mióta megszületett bennem az elhatározás, hogy le kell vedlenem fókazsíromat, ami minden télen rámrakódik, azóta a neten állandóan a recepteket böngészem. A fene se érti ezt. Ilyenkor jobbnál jobb étkeket találok és mint egy bernáthegyi kutyának, úgy csorog a nyálam. Hirtelen leküzdhetetlen vágyat éreztem egy (vagy inkább két) nagy adag gofri után, amit nekem azonnal de izibe meg kell sütnöm. Már pattantam volna a kinyomtatott recepttel a kezembe kis konyhámba, mikor is tudatosodott bennem a szörnyű felismerés, hogy....nincs gofrisütőm. Na de, ha én valamit elhatározok, nincs az az Isten , aki engem ebben megakadályoz...
Utolsó kommentek